Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az artritisz ,az izületi gyulladás lelki háttere

Arthritis

Az arthritis, más néven ízületi gyulladás esetében fizikai merevségről és mozgásképtelenségről van szó. Mindez arra utal, hogy a beteg szellemi-lelki vonatkozásban is „mozgásképtelenné”, azaz hajthatatlanná és makaccsá vált. Ez a betegség, különösen idősebb emberek körében, rendkívül gyakori. Minthogy ezek az egyének rendszerint képtelenek változtatni egyszer már kialakult álláspontjukon, így testi vonatkozásban is merev, nehézkes benyomást keltenek. Következésképp az arthritis általában a környezettel szembeni merev magatartással párhuzamosan jelentkezik. Abban a mértékben, ahogy az arthritis fizikailag a melegre reagál, ugyanúgy reagál szellemi-lelki szinten a „belülről fakadó, igazi melegségre” és lelki gondoskodásra. Ily módon a test dermedtsége fokozatosan oldódhat, s a gondolkodás is megszabadulhat merevségétől. A szűk normák és rögzült képzetek eltűnnek, s apránként a test is rugalmasabbá, könnyedebb mozgásúvá válik.

 

Foglaljuk össze

Arthritis: csökkent mozgékonyság, merevség, makacsság, belső melegség hiánya, merev normák és korlátok

Az arthritis fájdalmas módon hozza tudomásomra, hogy az életet valamilyen részterületen nem engedem szabadon áramolni.

Ez a részterület jelenthet egy bizonyos személyt, egy adott helyzetet, a foglalkozásomat, egy megoldatlan problémát, személyiségem egy aspektusát, általában véve az életemet vagy olyasmit, ami érzésem szerint „ellenemre van”. Mindaddig, míg a szóban forgó dologról ez az „elképzelésem” van érvényben, képtelen leszek harmonikusan viszonyulni hozzá, nem hagyom ott szabadon folyni az életet, kezdek megmerevedni.

Nem fogadom el tehát életem valamely részletét, szeretném másnak tudni, olyannak, amilyennek én akarom. Meg kell hát kérdeznem magamtól:

„Tulajdonképpen mit szeretnék? Mi zavar az életemben? Mi korlátoz? Mi akadályozza meg, hogy olyan legyek, amilyen voltaképpen lenni szeretnék? Mi fáj nekem?”

Mindezek csupán „kiváltó okok”, jelzik nekem, mennyiben nem vagyok összhangban magammal, lényem mely része nem szabad.

Ezenkívül utalnak arra, hogy

– fájdalmat okozok magamnak,

– korlátozom magam,

– mintegy „fűzőbe préselve” élek,

– azt hiszem, ilyennek vagy olyannak kellene lennem,

– azt hiszem, muszáj merev formákhoz ragaszkodnom,

– nem hiszem, hogy képes lennék megváltozni,

– téves vagy túl magas mércét állítok magam elé,

– ragaszkodni, igazodni kívánok valamihez.

Az arthritis arról árulkodik, hogy a valóság helyett valamilyen elképzelés vagy eszmény szerint próbálok élni. Bizonyítja, hogy nézeteimben, véleményeimben és gondolkodásomban valahol megrekedtem. Tudni vélem, milyen az élet, ahelyett hogy odafigyelnék és meglátnám, milyen is a valóságban.

Az arthritis esetében voltaképpen „makacsságom” következményéről van szó, képtelenségemről, hogy valóban átadjam magam az életnek, mozgékony és rugalmas legyek.

Amit tenni kell

A betegnek újra meg kell tanulnia nyitottá válni, hogy az új és szokatlan dolgok ismét „mozgósítólag” hassanak rá, következésképp fizikailag is rugalmasabbá, mozgékonyabbá váljék.

Rá kell ébrednie, hogy valójában nem élt, hanem dogmákat állított fel és azokhoz igazodott. Ha viszont felismeri, hogy a szükséges lépés megtételéhez soha sincs késő, mert csupán némi bátorságot igényel, minden esélye megvan arra, hogy állapota javuljon. Az arthritis magában rejti a felszólítást, hogy életünket a „belső bölcsesség” nyújtotta biztonság – mint középpont – vezérelje, és ne másokat akarjunk megváltoztatni, hanem önmagunkat.

Az arthritis-betegnek hiányzik a melegség, hiszen szüntelenül elmulasztotta, hogy éljen és szeressen. Az igazi szeretet nem dogmákban, eszményekben vagy a képzeletben létezik: csakis az elevenen lüktető „Itt és Most-ban. A betegnek be kell látnia, hogy képzetei a valóságtól szakítják el. A szabadságtól saját maga fosztotta meg önmagát, csakis ő adhatja vissza és lehet általa ismét önmaga. Meg lehet tanulni, hogy az ember ismét megértő legyen önmagával szemben is -. újra kitárulkozzék és hagyja, hadd vigye őt az élet árama. Fel kell ismernünk: „Kötelességem olyannak lenni, amilyen most vagyok, és csak örülhetek annak, hogy végre az élet irányít s érzelmeimet szabadon kinyilváníthatom.”

Aki az élet előtt kitárulkozik, azzal nem fordulhat elő. hogy egy betegség nyugalomra kényszerítse.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Kenderes

(Jónás A., 2013.06.04 10:41)

Nohát ilyen összeállítást sem olvastam még.Nagyon nagy élmény nekem.

Re: Kenderes

(Jónás A., 2013.06.04 10:43)

Köszönöm a dicséretet. G.T.