Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezetek A természetgyógyászat c.könyvemből

2010.07.31

A természetgyógyászati szabályozás és az Európai Unió

 

Az EU nem rendelkezik közös egészségügyi ,vagy természetgyógyásza-ti politikával .A CAM –Cancer  tanulmánya alapján 16 államban létezik valamilyen szabályozási forma, amelyek  eltérőek ,nem egységesek ,13-ban pedig egyáltalán nincs .Az EU tagállamokban létező szabályozási formáknak két tipusa van ,egy teljesen szabályozott és egy félig szabá-lyozott . A félig szabályozott rendszerben természetgyógyászati tevékenységet bárki végezhet .A teljesen szabályozott rendszerben ,ha nincs külön természetgyógyászati szabályozás akkor ez a tevékenység egészségügyi dolgozóknak ,leginkább orvosoknak fenntartott .Ha van szabályozott természetgyógyászati ág akkor az szervesen beépül az egészségügyi rendszerbe és az lehet természetgyógyász aki az előírt iskolákat elvégzi és a szükséges engedélyeket megszerzi .

A hazai természetgyógyász képzésre jellemző ,hogy nem tagozódik be az Európai Felsőoktatási Térség rendszerébe ,hanem a hazai és az európai képzési rendszertől elkülönül .Magyarországon csak néhány egyetemen folyik ,fakultatív jelleggel természetgyógyászati alapismereti képzés .Nálunk nincs egyetlen bachelor vagy master természetgyógyá-szati képzés és a hatályos szabályozás ennek a megalapítását gátolja.

A tételes magyar szabályozás két szempont miatt különül el az EU tagállamokétól .Egyrészt nagyon részletes ,másrészt az EU gyakorlatá-nál több területet kizárólag orvosoknak tart fenn.

A természetgyógyászati szabályozás az EU tagállamaiban fellendülőben van .A szabályozásnak több célja van . A célokat a legistlációban (törvényhozásban ) érintett négy csoport szemszögéből érdemes vizsgálni . A négy érintett csoport : betegek (fogyasztók ) ,orvosok ,természetgyógyászok és politikusok .A betegek érdeke a terápiás választási szabadság teljeskörű biztosítása és  a szabályozott fogyasztóvédelem megléte. Az orvosok ,a professzionális szakma érdeke a hivatalos egészségügy ,a meglévő rend fenntartása .A modern medicina rendszerint két módszerrel védi az érdekeit : marginalizációval és bekebelezéssel . A marginalizáció a terület tiltását ,a bekebelezés a természetgyógyászat módszereinek a befogadását és alkalmazását je-lenti ,ami megkérdőjelezi a különálló irányzat létezésének az alapját és a jogát . Napjainkban a természetgyógyászat legmarkánsabb irányzata az evidencia alapú természetgyógyászat (evidence based CAM ,e CAM ) ami a bekebelezés egy speciális módja .A szabályozásnak a természet-gyógyászok védelmét is szolgálnia kell .A medicina „terjeszkedő termé-szete” miatt szükséges az egészségügyi határokat világosan megjelölni. A korrekt szabályozás az alternatív gyógyászok érdekeit is szolgálja .A medicina hajlamos arra ,hogy mindent magába olvasszon ami az egészséghez köthető a saját logikája szerint átrendezve .A teljes beolvasztás elkerülésére alkalmas lehet a határok világos megjelölése .A politikusoknak a természetgyógyászatot pártoló lépéseken túl kötelességük a fogyasztóvédelem működésnek az elősegítése .

A természetgyógyászat hazai szabályozásában négy helyett öt csoportot lehet felismerni ,két erősebb ,két gyengébb és egy hezitáló csoport kör-vonalazható .Erős érdekérvényesítő képességgel bír az orvos-természet-gyógyászok csoportja akiket a Komplementer Medicina Miniszteri Tanácsadó Testület ( KMTT ) „képvisel” ,illetve az orvostudományi szakma ,amelyet az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) ,az Orvosi Kamara és az MTA Orvostudományok Osztálya képvisel .A KMTT ,mint tanácsadó testület a miniszter számára a természetgyógyászattal kapcsolatos kérdésekben szakmai véleményt alakít ki  ,ajánlásokat és javaslatokat tesz ,azonban személyi összetétele nem szolgálja a szakma kiegyensúlyozott képviseletét .Az ETT a modern medicina az egymedicina álláspontot követi ,amelyet már egy korai ,1991-es állásfoglalása is tanúsít ,miszerint :” Megkívánható ,hogy a terápiás eredményeket mindkét oldalon tudományos módszerekkel bizonyítsák ,s csak a hatékony eljárásokat és szereket alkalmazzák …A jövő természetgyógyásza az orvossal együttműködő ,speciálisan képzett szakember legyen .”

A két gyengébb érdekérvényesítő képességgel bíró csoport a betegek és a nem orvos természetgyógyászok .A betegek mint”fogyasztók”gyenge érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek a szervezetlenségük ,a felkészületlenségük miatt nem képesek az érdekeiket ,a jogaikat érvény-re juttatni ,pedig nekik kellene a szabályozás hajtóerejének lenni, akik valóságos és nyomatékos igényeket támasztanak a jogalkotókkal szem-ben .Hiszen az ő érdekeiket kellene szolgálnia a teljes egészségügyi vertikumnak és létszámuknál fogva ők képviselnék a legnagyobb erőt .A „betegérdekelt” oldal rendszerint nincs képviselve a szakmai vitákon és így állhat elő az a helyzet ,hogy nélkülük döntenek az őket érintő fontos kérdésekben .A nem orvos természetgyógyászok a kezdeti aktivitás után kiszorultak a jogalkotásból ,nem képesek az oktatás és a gyakorlat  minő –ségi ellenőrzését megoldani ,szervezeteik gyengék .formálisan működ-nek és szétforgácsoltak .A hezitáló csoportot az egészségügyi politiku-sok alkotják .A hazai egészségügyi politikának nincs világos koncepciója az egészségügy szervezetét ,működtetését ,továbbfejlesztését illetően és ezért nem meglepő ha a természetgyógyászat vonatkozásában sem rendelkezik világos elképzelésekkel .Ez abban is megnyilvánul ,hogy a természetgyógyászati tanácsadó testületek összehívásában hosszabb rövidebb szünetek voltak és vannak ,ráadásul az sem egyértelmű,hogy a területet támogatni ,vagy csak szabályozni kívánják –e ?

Magyarországon olyan kompromisszumos jogszabály született ,amely-nek nincs igazi nyertese .Nem egyértelmű ,hogy az ígért magasszintű egészség/fogyasztóvédelem megvalósult volna .ami a betegek és az egész társadalom által elvárt cél .Az orvosoknak és az orvos szervezeteknek az 1997-es jogszabályokhoz való viszonya ambivalens. Az orvosok számára fenntartott széles terápiás alternatív kör előnyös ,ami miatt számukra a rendelet pártolandó . Ugyanakkor az uralkodó tudományos alapon álló medicina paradigmájával ellentétben áll ,vagyis a rendelet számukra ebben a formában elutasítandó .A természetgyó-gyászok mint civil szervezetek kiszorultak a jogalkotásból ,illetve elveszí-tették a természetgyógyászati területek (piac) jelentős részét . A szabá-lyozás az egyértelmű oktatási keretek ellenére sem hozta meg nekik a szakmai megbecsülést ,a modern medicinának nem váltak kiegészítőjé-vé ,vagy alternatívájává .Az orvosok vizsgáztatási rendszerét sem sikerült rendeletileg korrekt módon megoldani így a látszólagos piac-nyerésüket nem tudták maradéktalanul kihasználni .A hazai egészség-ügyi politika megfelelő nyilvánosság híján sem szerzett politikai előnyt a természetgyógyászat kérdéskörének időnkénti felvállalásából .

Összefoglalóan megállapítható ,hogy a természetgyógyászat jogi helyze-tét meghatározó rendeletek megalkotásának deklarált alapelve a beteg-ek biztonságának védelme ,a természetgyógyászati eljárásokban rejlő kockázat csökkentése ,amiért a „veszélyesnek „ nyilvánított természet-gyógyászati ágakat orvosi  diplomához kötötték ,csak részben valósult meg .A rendelet elemzése alapján ugyanis megállapítható ,hogy a rendeletben felsorolt természetgyógyászati ágak rendszerezése nem a kockázat alapján történt ,így a deklarált cél elérésére ebben a formában nem alkalmas .A felsőoktatási rendszertől elkülönülő természetgyógyá -szati  képzés elzárja a természetgyógyászokat az EU közösségi joga által biztosított előnyöktől ,gátolja a személyek szabad áramlásának érvényesülését ,ami fontos EU alapelv .A természetgyógyászati képzésekbe rejlő akadályok ,korlátok és hiányosságok miatt a rendeletek nem formális módosításra,hanem teljes revízióra szorulnak .

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.